HÉTKÖZNAPI FASIZMUS

"A fasiszta mozgalmak közös sajátossága, hogy rendkívül nagy szerepet tulajdonítanak a tömegekre gyakorolt hatásnak. Ez egyes esetekben nem pusztán, sőt talán nem is elsősorban ideológiai hatást,  hanem sokkal általánosabb, az idegekre, ösztönökre, vágyakra, nemegyszer az alantas ösztönökre gyakorolt hatást jelenti. Jóllehet a tömegek manipulálása sosem volt ismeretlen az osztálytársadalmakban, ez a fasiszta gyakorlatban felülmúlt minden korábbi szintet. Igénybe vették a ráhatás minden elképzelhető eszközét: a sajtót, a rádiót, a filmet, a tömeggyűlést, a szimbólumokat, az egyenruhát, alkalmazták a személyi ráhatást, egyes esetekben kifejlesztették az oráció valóságos kultuszát. Mindebben rendkívül nagy szerep jutott az ideológiának, mely maga is emocionális beágyazottságú. Inkább az érzelmekre, az ösztönökre, az irracionálisra akart hatni, mint az értelemre."

"...Egyelőre azonban hiányzott náluk a fasiszta elmélet lényeges eleme: a nacionalizmus átváltása a fasiszta típusú nacionalizmusba, mely elszakíthatatlan a hatalom gyökeres átalakításának, egy újfajta autoritárius állam megteremtésének igényétől. E szervezetek elsősorban a fennálló keretek fenntartását, szilárdságának fokozott biztosítását, s e kereten belül a jobboldal uralmának, autoritásának kiterjesztését óhajtották."

"...A liberalizmus "züllesztő" szétesettségével a fasiszta elmélet mindig az autoritárius államot állítja szembe, melynek bázisa, egyúttal igazolója a nemzeti kollektivitás."

 "...A fasiszta gondolkodás alapvető okként, kiindulásként, egyetlen valóságos létezőként egy nemzeti kollektívumot, faji, népi stb. közösséget állít a társadalmi hierarchia élére s az emberiség történetének értelmét e közösség boldogulásában jelöli ki. Ezzel megalapozza az egyéni szabadságjogok háttérbe szorítását, vagy éppen teljes megszüntetését, továbbá esetleg a természetes és jogi közösségek, társadalmi szervezetek, a réteg- és csoportérdekeket kifejező társulások jogfosztását. Ezen a talajon magyarázza az autoritárius állam szükségességét."
 "...A fasiszta ideológiában a nemzeti kollektivitás principiumát - akár ezen, akár az államiságon van az elsődleges hangsúly - mindenképpen a tekintélyi - parlamentek, pártok, stb. által nem zavart - állam testesíti meg. Az autoritásra - e szerint az elmélet szerint - azért van szükség, hogy lehetővé váljon a nemzet egységesítése, a beteg részek amputálása, a nemzeti energiák felszabadítása, megszervezése és megsokszorozása a nagy nemzeti cél elérése érdekében."
 "...Megvalósítja és hirdeti a vezéri államot, melyben a vezér...ésszerűen felfoghatatlan közösséget fejez ki a néppel, akit nem választanak, hanem lesz."

(A fenti idézetek Ormos Mária - Incze Miklós : Európai fasizmusok 1919 - 1939 c. tanulmányából valók.)

Éljen a Szél Kálmán terv! - Ady Endre így látta Széll Kálmánt

Ady Endre újságíróként legalább akkorát alkotott, mint költőként, amennyiben kívül és fölötte állt a politikai élet “magyar ugarának”, és éles lényeglátással, nyugatias, demokratikus szemlélettel felvértezve ítélte el a magyar politikai provincializmust és annak képviselőit. Ha ma elolvassuk Széll Kálmánról írott egykori cikkét, megállapíthatjuk, hogy az Orbán-kormány igazán jól választott példaképet magának, és ellenzékük még mindig jól foglal állást Ady Endre oldalán. Íme Ady Széll Kálmánról.

“Széll Kálmán úr, a magyar politikai élet Neukomja, eljátszotta immár kis játékait. A hipnózis nehéz álmából ébredni kezd a magyar közvélemény, s a miniszterelnök úr be fogja ide s tova látni, hogy a rátóti tehéngazdálkodás elvei nem válnak be a miniszterelnöki székben.

Nem titkoljuk, hogy annak idején mi is tápláltunk reményeket a miniszterelnök úr szép ígéretei felől, de ugyancsak mi voltunk azok, kiknek nagyon hamar be kellett látnunk, hogy a Széll-éra nem egy jobb korszakot jelent, s a nagyhangú ígéretek csak ígéretek maradnak.

Széll Kálmán a legnagyobb mértékben nélkülözi az igazi államférfi tulajdonait. Ő, aki büszkén hirdette magát a Deák Ferenc elvei letéteményesének, éppen olyan messze esett a minden hibája dacára is tiszteletreméltó Deák Ferenctől, akár a korrupció atyamestere, Tisza Kálmán vagy a korlátolt eszű volt főispán-miniszterelnök.

Deák Ferencben is erős volt a megalkuvási készség, de ellensúlyozta erős magyar egyénisége s a politikai morál iránti érzéke. Széll Kálmán paktummal került a miniszterelnöki székbe, beváltatlan ígéretekkel vezette félre a közvéleményt, egyéni érdekek kielégítésével némította el az ellenőrzés kritikáját, s ami a politikai morált illeti, a Széll Kálmán eddigi kormányelnöksége nem nagyon igazolta híres teóriáját a politikai becsületről.

Példa nélkül való az az eset, hogy egy miniszterelnök ennyi ideig sütkérezzék a népszerűség fényében, anélkül, hogy erre legkevésbé is méltónak mutatta volna magát.

Pártja megnövekedett a húsosfazék varázsától, a diadalmas ellenzék pedig paktumba göngyölte a győzelmi pálmát, s hódolattal tette le a miniszterelnök úr lábai elé. Tulajdonképpen ellenzék sincs, mióta Széll úr hinti a port a magyar politikusok szemébe.

Az ő dicsőségét zengi a magyar sajtó is – alig néhány független lap kivételével. A nemzeti jogok Türtaioszai ma már csak ódákat írnak. Vészi József mandátumot kapott, Ugron Gábort egyhangúlag választották meg Sz.-Somlyón. Csak nem lehet kívánni Bartha Miklós úrtól, hogy a szeretett barátnak adott elégtétel után is ellenzéki maradjon?… S ilyenformán nyert magának nagyon sok barátot Széll Kálmán úr.

Ezek után ígérhetett, bolondíthatott tovább. Minden ígéretét vívmánynak vették, s minden megalkuvását államférfiúi bölcsességnek.

Az ő miniszterelnöksége alatt nyugodtan verhették arcon a magyart, avathatták fel nagy ünnepséggel a Hentzi-szobrot. Máskor az egész magyar sajtó egyként tiltakozott volna e galád merénylet ellen, most alig egy-két magyar lap emelte fel szavát.

És mégis a Hentzi-ünnep leplezte le a maga valóságában Széll Kálmánt.

Most már kezd látni a magyar közvélemény. Széll Kálmán kormánya alatt “törvény, jog és igazság” nevet nyertek a megalkuvás s a nemzeti becsület sárbatiprása.

Itt az ideje leszámolni e politikai szédelgéssel s ennek fő alakjával, a rátóti államférfival.

Sem jogcíme, sem képessége nincs a magyar politika vezetésére, s rövid uralma csak megerősítette a politikai vásár piacát.

Ha pedig a nép képviselői elfelejtik kötelességüket, megmozdul maga a nemzet, s oda juttatja Széll Kálmánt, ahová való: a rátóti tehéngazdaságba.”

Ady Endre

Debreczen, 1899. augusztus 14.