Élt eccer a 19. század vége felé egy lókupec oláhcigány. Ùgy hívták Orsós Orbán. Ez a lókupec kétszer vette a lovat: először észre, aztán meg el. Vagyis tolvaj volt, lótolvaj.
Történt, hogy Szeged környékén nagyon elszapordtak a lólopások.
A tanyákon a parasztoknál alig maradt csikó.
Összefogtak hát, hogy meglesik, és elkapják a tolvajt.
Így is tettek: akkor kapták el a tolvaj lókupec oláhcigányt, amikor épp egy csikót vezetett ki egy tanyáról.
Nem szóltak a zsandároknak, levették a kötőféket a csikóról, rávetették a tolvaj nyakára, megtoldották egy istránggal, és sutty, felhúzatták a csikóval egy jó magos fára.
Nagyon szégyelte az Orsós család. Nem azt hogy lopott, mert az természetes. Nem az hogy felkötötték. Hanem hogy a szerintük buta magyar paraszt fogta el és húzta fel.
Nem is használták ezután az Orsós nevet. Úgy hívatták magukat, hogy az Orbánfia, illetve az Orbánjánya.
Idővel a fia-jánya lekopott, matadt az Orbán.
Aki nem hiszi, járjon utána.
